Réka igazán szép és különleges hivatást választott: lovakkal és kutyával tart terápiás foglalkozásokat sérült vagy súlyos betegségből gyógyuló gyermekeknek! 
Ő is gyógyultból lett gyógyító: gyermekként maga is megküzdött a rákkal, ez indította el ezen a csodálatos úton 
Olvassátok el a történetét!
„1985-ben a családi trabant megérkezett Pécsre a Gyermekklinikára, ahol egy igen rémisztő diagnózissal kellett szüleimnek szembenéznie. A felfoghatatlannak tűnő betegség megértését, elfogadását és feldolgozását Dr. Szűcs Rozália és Dr. Kajtár Pál segítette, akiknek kimondhatatlan hálával köszönök mindent, mert emberek voltak egy olyan helyzetben, amikor mindenki elveszettnek érzi magát… 
Hosszú kezelési időszak következett, ami sokszor fájdalmasabbnál fájdalmasabb beavatkozásokkal járt. A mai napig emlékszem a kórtermekre, a műtőre, a tűk besorolására, a hosszan lefolyó infúziókra és az akkori korom (2,5 év) ellenére mindenre. Mégis a legmélyebb nyomot bennem a kezelőorvosom, Rózsika fantasztikus személyisége, kitartása és mindig nyugodt hangja hagyta 
Életem legmeghatározóbb időszakát töltöttem a kórházban és én ugyan szerencsés voltam, mert nem estem vissza, de őszintén szólva a kórház után sem volt könnyű, mert mi, akik ezt átéltük, sosem lehettünk többé átlagos gyerekek, ezt viszont a környezetünk igen nehezen értette meg.
Talán ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy segíteni szeretnék azoknak, akik hasonlókat élnek meg, hogy az utánunk felgyógyulóknak könnyebb legyen, mint nekünk volt. Így lettem először önkéntes Írországban, ahol leukémiás és tumoros megbetegedésű gyerekeket táboroztattunk. Sosem felejtem el, hogy az onkológiai központokból beérkező gyerekek napokon át csak a kórházi élményeiket taglalták, mert végre volt egy értő közeg, akik nem csak sajnálták őket, hanem megértették a történeteiket.
Sok évnyi tanulás után gyógypedagógus, lovasterapeuta, majd kutyával asszisztált terápiás szakember, végül pedig pszichopedagógus lettem. Jelenleg egyetemen oktatok és rengeteget mesélek az onkológiai részlegek munkájáról és harcairól. Mellette pedig terápiás foglalkozásokat tartok sérült, fogyatékos gyermekeknek lovakkal és kutyával. A legboldogabb pedig akkor vagyok, mikor a kezelőorvosom felhív, hogy küldene hozzám terápiás lovaglásra egy kezelését befejező gyermeket.
Azt hiszem a rengeteg kórházi élmény és a sok évnyi önkénteskedés tett azzá, aki ma vagyok. Köszönök mindent a Pécsi Gyermekklinika Onkológiai Osztály dolgozóinak! Fantasztikus emberek!” 
