50 éves a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat!
Ez alkalomból indítottuk el a Gyermekgyógyultak facebook csoportot, ahova várjuk mindazokat, akik az elmúlt 50 évben az ország valamelyik gyermekonkológiai központjában gyógyultak.
Most Ádám meséli el hosszú és küzdelmes történetét a gyógyulásról.
Az én történetem 2003 májusában kezdődött, amikor az általános iskolában az orvos elküldött vérvételre, mert mindig nagyon hamar elfáradtam a tornaórán.
A vérkép után a szombathelyi gyermekonkológiára küldtek. Amikor kiderült a pontos diagnózis 8,5 évesen, nem is igazán érettem mi zajlik körülöttem. Itt találkoztam kezelőorvosommal, Dr. Masát Péterrel, aki ennek az egésznek a feldolgozásban, megértésében segített. Nagy hálával köszönök neki mindent, fantasztikus személyisége, kiváló szakmai tudása és mindig nyugodt hangja, tekintete a biztonságot jelentette számomra.
Hosszú, nehéz 2,5 év volt kemoterápiákkal, fájdalmas beavatkozásokkal. A mai napig megvannak a rossz és jó emlékek, a szerzett barátságok, kapcsolatok. A kezelések végeztével úgy nézett ki, minden a helyére került, visszamentem az általános iskolába. Szerencsére a tanulmányaimat tudtam magántanulóként a kórházban folytatni, nem kellett halasztani.
Aztán eljött a 2009-es év, elballagtam, kezdődött a középiskola. Szuper közösségbe kerültem, rengeteg új impulzus ért. Decemberben állandó fáradtság miatt egy vérvételen kiderült, hogy valami nincs rendben. További vizsgálatok során kiderült karácsony előtt, hogy kiújult a betegségem.
Nagyon padlóra kerültem, úgy éreztem, most vége mindennek. 16 évesen nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy elvesztem a szabadságom. Ekkor már tisztában voltam a betegségemmel; tudtam, januártól nem mehetek vissza a középiskolába, és újabb hosszú hónapok következnek a kórházban kemoterápiával.
Újra Dr. Masát Péter bácsi kezelt. Elmondta: kapok kemoterápiát, és fel fognak terjeszteni csontvelő-transzplantációra a budapesti Szent László kórházba. Ott találkoztam Dr. Kriván Gergellyel, valamint a transzplantációs csapattal, orvosokkal és nővérekkel.
2010. augusztus 10-én eljött a nagy nap: ekkor kaptam meg a húgom őssejtjeit. Kezdődhetett a várt izgalom, hogyan tolerálja a szervezetem az idegen sejteket. Egy hónapos bezártság a steril bokszban. Nagyon nehéz hetek voltak számomra, de a családom és szeretteim számára talán még nehezebb. Aztán 2010. szeptember 20-án szabadulhattam a steril bokszból, és kezdetét vette a hosszú rehabilitáció.
A rehabilitációs időszak sem volt zökkenőmentes. Megrepedt a tüdőm, majd légmellet is kaptam. Így mai fejjel belegondolva, azt hiszem minden „jót” sikerült 20 éves koromra kipróbálnom.
Gyermekkorom legmeghatározóbb szakaszait töltöttem kórházban, és nem volt egyszerű a kórház után egyik alkalommal sem, mert mi, akik ezeket a dolgokat átéltük, nem leszünk már olyanok, mint az átlagos gyerekek/felnőttek. Kevés ember van, aki megérti ezeket a dolgokat, és el tudja egyáltalán fogadni.
A betegség alatt azért voltak szép pillanatok, emlékek. A Mosoly Alapítvánnyal eljutottam Párizsba a Disneylandbe, kétszer voltam a Bátor Táborban, ahol leukémiás és tumoros megbetegedésű gyerek táboroznak. Itt rengeteg barátság született, vannak, amelyek a mai napig is tartanak. A Csodalámpa Alapítványnak köszönhetően pedig részt vehettem a 2012-es Forma 1-es Magyar nagydíjon. Egy álmom teljesült, amikor bemehettem a Paddockba és boxutcába. A Forma 1-es őrültségem pont a betegségemnek köszönhető; 2003-ban a kemoterápiás kezelések alatt kattantam rá.
Tanulmányaimat végig magántanulóként folyattam, még a transzplantációs időszak alatt is. Magántanulóként érettségiztem, majd folyattam tanulmányaimat. Érettségi után 2013-ban mehettem újra vissza a közösségbe. Gépgyártás-technológiát tanultam, majd felvételt nyertem a Nyugat-magyarországi Egyetem gépészmérnök képzésére.
2019-ben sikeresen lediplomáztam. Jelenleg egy kisebb családi Kft-nél dolgozom folyamatmérnökként: fél-automata, automata szerelőberendezéseket tervezünk, gyártunk szombathelyi és ausztriai multinacionális cégek számára.
Végezetül mindent köszönök Dr. Masát Péternek, a Szombathelyi onkológia-csapatnak, Dr. Kriván Gergelynek és a Szent László Kórház transzplantációs teamjének, valamint a Déméter Alapítvány csapatának, akik a gyógyulási fázisomban biztos menedéket jelentettek nekem, és lehetővé tették, hogy a családom körében erősödhessek, gyógyulhassak!
