Berettyóújfalu, 1943. december 17.
Egyetemi tanulmányait a Debreceni Orvostudományi Egyetemen végezte, ahol 1968-ban avatták orvosdoktorrá „Sub auspiciis rei publicae popularis” kitüntetéssel. Ebben az évben nyert kinevezést a DOTE Gyermekklinikájára, ahol azóta megszakítás nélkül dolgozott. 1972-ben csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 1980-ban humángenetikából, majd klinikai genetikából szerzett szakorvosi képesítést. Érdeklődése a klinikai genetika, ezen belül az onkogenetika. E témakörben védte meg 1981-ben kandidátusi, majd 1991-ben MTA doktori értekezését. A Gyermekklinikán klinikai gyakornokként, osztályvezető tanársegédként, egyetemi adjunktusként, 1989-től egyetemi docensként, és a klinika 1973-ban általa alapított genetikai laboratóriuma és genetikai munkacsoportja vezetőjeként működött. Szakmai tapasztalatait a dániai John F. Kennedy Intézetben (Chromosom-laboratoriet, Glostrup, 1979, 1980) és az Egyesült Államokban (National Cancer Institute, National Institute of Health, Bethesda, 1992) Fogarty ösztöndíjjal töltött hosszabb tanulmányútjain gazdagította.
1992-ben egyetemi tanárrá és a Gyermekklinika igazgatójává nevezték ki. Tizenöt éven át irányította a Gyermekklinika betegellátó, oktató és tudományos munkáját. 2007. július 1-től, klinikaigazgatói megbízatása lejártát követően, a Gyermekklinikán létesített Klinikai Genetikai Központ szakmai igazgatója. 2014-től Professor emeritaként folytatta oktató munkáját, segítette a betegellátást és munkatársai tudományos munkáját. 2010-ben megbízást kapott a ma már hét éve működő DE Professzori Klub működésének beindítására és az elnöki funkció betöltésére. A Klub magas színvonalú működése örömmel vállalt, lelkiismeretes munkáját dicséri.
Klinikaigazgatóként a gyógyító munka színvonalának emelésére, a szükséges feltételek megteremtésére törekedett. Tizenöt éves igazgatói periódusa (1992-2007) idején létrehozott beruházások és fejlesztések közül kiemelkedő jelentőségű a gyermeksebészeti osztály és a műtőblokk felújítása, valamint a sebészeti munkacsoport újjászervezése. E periódus fontos beruházása a Gyermekklinika nyugati szárnyának megépülése, amely négy szinten az új pulmonológiai osztály és járóbeteg rendelők, diagnosztikus egységek korszerű körülmények közötti elhelyezését tette lehetővé. A tetőtérben orvosi szobákat, valamint egy oktatószobát, a Kövér Béla termet is kialakítottak. A földszinten egy ökomenikus kápolnát rendeztek be a beteg gyermekek és szüleik számára. Az Intenzív Osztály rekonstrukciója mellett a Szontágh Könyvtár és a klinika többi osztályának felújítására, anya-gyermek szobák kialakítására, a gyermek művese-állomás korszerűsítésére, és új dializáló készülékekkel való felszerelésére is sor került. Ekkor került a korábbinál nagyobb kubatúrába a gyermekhematológiai-onkológiai osztály. Az anyagi forrást az egyetemtől kapott támogatás mellett műszerpályázatok, a klinika általa alapított „Gyermekeinkért” alapítvány, más alapítványok és civil szervezetek adományai, jótékonysági rendezvények bevételei tették lehetővé. Utóbbiak közül a legrangosabb, Debrecen kulturális élete szempontjából is számottevő rendezvény, az évi rendszerességgel ismétlődő Benkó Dixieland Band koncertsorozat volt.
A 2007-ben bekövetkezett igazgatói váltást követően a klinikán 1973-tól általa vezetett genetikai munkacsoport jogutódjának, a Debreceni Egyetem Klinikai Genetikai Központjának szakmai igazgatója volt nyugdíjazásáig. A központ diagnosztikus, kutató és oktatómunkát végez. A betegellátás terén feladata a veleszületett rendellenességek és az infertilitás genetikai hátterének tisztázása, a malignus vérképzőszervi betegségben szenvedő gyermek és felnőtt betegek specifikus genetikai eltéréseinek kimutatása és azok klinikai, diagnosztikus és prognosztikai szerepének tanulmányozása. A hagyományos kariotipizálást korszerű molekuláris citogenetikai, majd molekuláris genetikai módszerekkel egészítették ki. A munkacsoport regionális központként az Észak-alföldi és Észak-magyarországi iker-régió genetikai ellátásért felelős, de számos beteget látnak el az ország távoli területeiről és a határon túlról is.
Széles látókörű, tapasztalt klinikus, nagy tudású orvos volt. Gyógyítómunkájának középpontjában a beteg gyermekek – és szüleik – állottak. Odafigyelt minden egyes részletre, apró jelekre is, ám sohasem tévesztette szem elől az egészet. Gyermekorvosok több nemzedéke tanult tőle, mellette szakismeretet, követhető orvosi és emberi magatartást.
Aktív részese volt a klinika graduális és posztgraduális oktató munkájának. Évtizedeken át oktatta a gyermekgyógyászatot és a klinikai genetikát magyar és külföldi általános orvostanhallgatóknak, és más karok hallgatóinak egyaránt. Igényes előadó volt. Előadásaira intenzíven, nagy odafigyeléssel készült, azokban véletlennek, rögtönzésnek, tévesztésnek nem volt helye. Elsőként vezette be hazánkban az onkogenetika oktatását. Kreditkurzusai kedveltek voltak a hallgatók körében. Több ízben elnyerte „Az év oktatója” címet.
Igazgatói periódusa alatt a szakorvosképzésben grémiumvezetőként szervezte és irányította a régió gyermekgyógyászainak szakorvosképzését és továbbképzését, valamint a klinikai genetika szakorvosképzését. Munkatársainak továbbképzését és a régió gyermekgyógyászaival való kapcsolatteremtést szolgálta az általa bevezetett „Nagyerdei Gyermekgyógyászati Esték” üléssorozat, amelynek rendezvényein a gyermekgyógyászat aktualitásai mellett helyet kaptak a képzőművészet és az előadóművészet értékei is. Tartós szakmai kapcsolatot épített ki a New-Brunswick-i St. Peter’s Medical Center Neonatológiai Osztályával, ami az amerikai kollégák által évente Debrecenben tartott országos továbbképzések mellett a nővérek és orvosok amerikai tanulmányútjait is lehetővé tette.
Az általa írt és szerkesztett könyvek (A klinikai genetika alapjai, Medicina, 1999, Gyermekgyógyászati kézikönyv (Medicina, 2004, 2008), majd a Klinikai genetika, Medicina, 2015) a hallgatók és szakorvosjelöltek képzését segítették. Jelenleg a Gyermekgyógyászati kézikönyv 3. kiadásának előkészítésén dolgozott.
A Tudományos Diákkör munkájában témavezetőként, bírálóként, a helyi és országos Tudományos Diákköri Tanács tagjaként, illetve az Orvostudományi Szakbizottság elnökeként vett részt. Számos helyi és országos díj mellett két hallgatója nyerte el az egyetem Weszprémi-díját, és az MTA „Pro Scientia” érem kitüntetését (1991, 1993).
Az irányításával végzett tudományos munka három fő területre összpontosult:
• a rosszindulatú vérképzőszervi betegségek szerzett genetikai jellemzőinek kimutatása és diagnosztikus és prognosztikai jelentőségük vizsgálata. Munkacsoportjával folytatott vizsgálatai úttörő jellegűek voltak hazánkban és ma is nélkülözhetetlenek a hematológiai diagnosztikában és a személyre szabott kezelési módok megválasztásában.
• A veleszületett rendellenességek klinikai és genetikai diagnosztikája. Az elmúlt négy évtized alatt több ezer, többszörös rendellenességben szenvedő gyermek és hozzátartozóik genetikai vizsgálatára került sor széleskörű hazai és nemzetközi kollaborációban.
• A férfi és női meddőség hátterében álló genetikai tényezők tanulmányozása, ami segít az utód genetikai kockázatának megítélésében és az in vitro fertilizáció legígéretesebb módjának megválasztásában.
2011-ben a Ritka Betegségek Tanszékkel együttműködve létrehozta az MTA DAB Klinikai genetikai és ritka betegségek munkacsoportját az egyetemen folyó genetikai kutatások és diagnosztikai munka harmonizálása érdekében. Oláh Éva professzor akkreditált PhD témavezető volt, közvetlen irányításával 2 kandidátusi, valamint 7 PhD értekezés született. A klinika munkatársai által igazgatói periódusa alatt megszerzett tudományos fokozatok száma: két MTA doktori, három habilitáció és 11 PhD értekezés. Saját publikációs aktivitását az öt könyv és 66 könyvfejezet mellett 167 in extenso közlemény (83 magyar, 84 angol nyelvű) jelzi. Irányításával számos országos és nemzetközi kongresszus megrendezésére került sor Debrecenben. Közösségünk számára emlékezetes marad, hogy rendszeresen és aktívan részt vett az MGYT GYOSZ, később MGYGYT tudományos és továbbképző rendezvényein, munkacsoport ülésein. Jelentős szerepe volt a genetikai szemlélet elmélyítésében, a genetikai módszerek meghonosításában és fejlesztésében a szakterületen.
Évtizedeken át dolgozott számos egyetemi, centrum- és kari szintű bizottságban, a Klinikai Etikai Albizottság elnöki funkcióját 20 éven át töltötte be. A hazai szakmai közéletben a Magyar Gyermekorvosok Társasága vezetőségi tagja, majd elnökeként (1995-99), a Magyar Humángenetikai Társaság elnökeként (2001-2004), a Genetikai és a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium tagjaként, majd a 2011-2016 között Szakmai Kollégium Klinikai Genetikai Tagozata elnökeként vett részt. Tagja volt az MTA Orvosi Osztálya I. és II. sz.. Doktori Bizottságának (2000-2008), valamint három ciklusban az MTA Doktori Köztestületének (1999-2005), részt vett az OTKA és ETT Bíráló Bizottság munkájában. A Koraszülöttmentő Közalapítvány elnökeként miniszteri felkérésre megszervezte a koraszülöttszállítás országos rendszerét.
A nemzetközi gyermekgyógyászati szakmai közélet aktív részeseként több mint 10 évig képviselte a magyar gyermekorvosokat az Európai Unió gyermekgyógyászati szervezetében (European Academy of Pediatrics: EAP). 2003-2007 között az Európai Gyermekgyógyász Társaság (European Pediatric Association: EPA) társelnöke, majd 2007-2010 között a gyermekgyógyász világszervezet (International Pediatric Association) európai régiót képviselő választott elnökségi tagja. Számos európai kongresszus, valamint az 2010-ben Johannesburgban tartott világkongresszus tudományos bizottságának volt tagja.
Munkásságát, életművét számos kitüntetéssel ismerték el:
Felsőoktatási Érdemérem (1968)
„Sub auspiciis Rei Publicae Popularis” – kitüntetéses orvosdoktori diploma (1968)
Kiváló Munkáért (1986)
Pro Universitate” (1995)
MTA „Pro Scientia” oktatói oklevél (1993, 1995)
MTA Ösztöndíj (Dánia)
Fogarty ösztöndíj (NIH, Bethesda)
Széchenyi Professzori ösztöndíj (1997-2000)
Schöpf-Merei Ágoston díj (1999)
ÁOK Év Oktatója (1999, 2001, 2002, 2006, 2007)
A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett (2001)
Debrecen Megyei Jogú Város „Pro Urbe” díja (2002)
ÁOK Kiváló Oktatója (2003)
Orvosi Hetilap „Markusovszky díj” (2002, 2007)
Markusovszky Lajos Emlékérem (2004)
Went István Emlékérem (2004)
Semmelweis díj (2005)
Apáczai-Csere János díj (2007)
„A Debreceni Egyetemért” emlékplakett (2007)
Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Bocskai díja (2009)
Kulin emlékérem (2010)
Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2013)
Tankó Béla Emlékdíj (2013)
Elismerő Oklevél (DE OEC Centrum Tanácsa) (2013)
Hajdú-Bihar Megyei Prima Díj „Magyar Tudomány” kategóriában (2013)
Berettyóújfalu díszpolgára (2017)
Kerpel-Fronius Ödön emlékérem (2017)
2019 áprilisában, 76. életévében, méltósággal viselt, hosszú betegség után távozott el közülünk.
Emlékét szeretettel megőrizzük!
