Őszinte megrendüléssel tudatjuk, hogy Dr. Schuler Dezső egyetemi tanár, a Semmelweis
Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának emeritus professzora 2020. szeptember 9-
én, életének 93. évében elhunyt.
Dr. Schuler Dezső közvetlenül a II. világháború után kezdte meg orvosi tanulmányait.
Hatvanhat évig volt a Tűzoltó utcai Gyermekklinika munkatársa; 1954-ben dr. Petényi Géza
akadémikus vezetése alatt kezdte tudományos pályafutását.
Dr. Schuler Dezsőt 1975-ben nevezték ki az akkori Semmelweis Orvostudományi Egyetem
(SOTE) egyetemi tanárává, 1976 és 1994 között a SOTE II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika
igazgatója. 1976 és 1997 között az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézet
főigazgatója. Az 1980-as években a Nemzetközi Gyermekonkológiai Társaság (SIOP) elnöke
volt.
Dr. Schuler Dezső 1971-ben alapította meg az országos hatáskörű Magyar Gyermekonkológiai
Hálózatot, gyógyítóközpontokkal Szombathelyen, Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon
és Budapesten. 1973-ban hozta létre az Országos Gyermektumor Regisztert.
„Amikor még tanársegéd voltam, a leukémiával szemben tehetetlenek voltunk, mindenki
meghalt, semmit nem lehetett csinálni. Nem bírtam elviselni, hogy minden betegnek meg kellett halnia. Ezt elfogadhatatlannak tartottam. Mindig vannak újabb gyógymódok, gyógyszerek, módszerek. Arra gondoltam, harcolni kell, mert csata nélkül nincs siker! Rengeteg csatát elveszítettem, eleinte nagyon sokat, később egyre kevesebbet. Azután megjelentek az első leukémia elleni gyógyszerek, és elkezdtem ezekkel gyógyítani a gyerekeket. Petényi professzor nagyon türelmes volt, hagyta, hogy próbálkozzam. Sosem felejtem az első meggyógyult leukémiás gyereket – 1966-ban történt, hihetetlen érzés volt. Attól kezdve gyógyultak a gyerekek, a különböző gyógyszerekkel sikerült elérni először a 80, majd a 94 százalékos gyógyulási arányt.”
1989-ben a Semmelweis Egyetem II. számú Tűzoltó utcai Gyermekklinika igazgatójaként
alapította az Őrzők Alapítványt (Őrzők Közhasznú Alapítvány a Tűzoltó utcai Daganatos és
Leukémiás Gyermekekért.
Szakmai munkásságát egyebek közt Bókay János-emlékéremmel (1979), BatthyányStrattmann László-díjjal (1994), Fényes Elek-emlékéremmel (1998), Sanofi-életműdíjjal
(2004), Eötvös József-koszorú (2005) és Széchenyi-díjjal (2008) ismerték el.
Ezekben az amúgy is nehéz napokban valamennyiünkre fájdalmas gyászként nehezedik hiánya.
Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében.
