Főoldal > Egyéb > Dr. Koós Rozália temetése, Rábaszentandrás, 2021.06.19.

Mt 11,28: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Gyászoló testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ma összegyűltünk Dr. Koós Rozália földi maradványai mellett, hogy végső búcsút vegyünk tőle. Sajnos a pandémia miatt errevárni kellett, de most itt vagyunk, és fájdalmunkban és gyászunkban is vígasztal bennünket Isten igéje. Vígasztal és erősít minket Jézus, hiszen tudja azt, hogy életünkben oly sokszor elfáradunk, hiszen sokunknak nem kevés terhet kell cipelnie, legyen az a tanulástól kezdve, a munka terhén át, a sok-sok aggodalom. Jézus ezt tudja, és tudja azt is, hogy mindannyiunknak szüksége van a töltekezésre, az erő gyűjtésre. Ezt az érzést élte át szinte naponta elhunyt testvérünk Dr. Koós Rozália testvérünk. Aki gyermekkorát és kora ifjúságát szülőfalujában töltötte. Dolgozott cselédként Vincefőn. Innen küldték tanfolyamra Budapestre, ahonnan már nem tért vissza. Adminisztrátorként dolgozott, közben esti gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert az orvosi egyetemre, ahol1963-ban megszerezte diplomáját. Először laboratóriumban, majd kórházban dolgozott, innen került a II.sz. Gyermekklinikára. Közben néhány évig nevelőtanárként is dolgozott az egyetem kollégiumaiban.

A klinikán hamar rátalált arra a területre, ami aztán kitöltötte a munkásságát és az életét – a daganatos és leukémiás gyerekek gyógyítása. A nehézségek sem tántorították el, egyre jobb eredményeik voltak a gyógyításban. Több kezelési módszer, újítás fűződik a nevéhez. De mindezek mellett, sokszor fáradhatott bele munkásságába, mert saját szemeivel láthatta azt, hogy milyen az, amikor a leukémia győz egy kicsi és törékeny élet felett. Munkásságáért többször is részesült kitüntetésben. 1996-ban ment nyugdíjba, de néhány évig még ambuláns rendelést tartott, majd tanácsadóként vett részt az intézmény munkájában. 85 éves koráig folytatta ezt a tevékenységet, de a kora előrehaladtával az egészsége folyamatosan romlott.

Testvéreivel, azok családjával szeretetteljes kapcsolatot ápolt, igyekezett segíteni, ahol és amiben tudott. Tartalmas, áldozatos életének 90. évében hunyt el.

Életünkben sokszor fáradunk meg. Amikor például munkánkban falakba, akadályokba ütközünk, amikor Koós Rozália is elveszített egy-egy küzdelmet a betegséggel szemben, ő is ezt a fáradságot élhette át. 

És ugyanígy érezhetett élete végén is, amikor életének ereje napról-napra csak fogyatkozott.

És Jézus éppen ezért, mivel tudja azt, hogy milyen, amikor megfáradunk, amikor elfáradunk, bíztat bennünket, hogy merjünk hozzá fordulni, merjük életünket rá bízni, mert Ő megnyugvást ad mindenkinek, aki hozzá fordul. És azért tud mindannyiunknak megnyugvást adni, mert, Ő nem csak, hogy átélte mindezeket, a fáradtságot, a veszteségeket, a fájdalmakat, a halált, hanem mindezek ellenére harmadnapon feltámadt, nem maradt a sírban, így adva mindannyiunk számára, új erőt és reménységet.

És éppen ezért, amikor most megállunk Dr. Koós Rozália testvérünk hamvai mellett, tekintsünk Jézus ezen szavaira, hogy merjünk hozzá menni életünk minden egyes terhével, mert Ő az, aki ezeket a mázsás súlyokat elveszi, leemeli rólunk, és így ad számunkra és elhúnyt testvérünk számára is megnyugvást és békességet.

Ebben a reménységben és bizodalomban veszünk most búcsút elhunyt testvérünktől Dr. Koós Rozáliától.

Búcsúzik tőle testvére Fülekiné Koós Izabella és Bella fia Füleki Ádám. Búcsúzik unokahúga Szabó Réka és unokaöccse Kovács Károly és az ő családja. Búcsúznak tőle unokatestvérei Kovács Sándorné, Kardos Róza Sövegjártó Istvánné és családtagjaik. Búcsúznak tőle a közeli és a távolabbi rokonai. Búcsúznak tőle barátnői Dr. Köves Pálné és fia Köves József, valamint Dr. Horváth Ágnes Amerikából. Búcsúznak tőle kollégái, ismerősei, mindazok a betegek, akik neki köszönhetik gyógyulásukat, és búcsúznak tőle a II. sz. Gyermekklinika dolgozói. Végül pedig búcsúzik a Rábaszentandrási Evangélikus gyülekezet is. Isten velünk, viszont látásra. Ámen.