Egyetemi éveim alatt kezdtem el érdeklődni a daganatkutatás iránt. A Semmelweis Egyetem Pathológia Intézetében végeztem tudományos diákköri munkát a vérképzőszervi betegségek témakörben. 2003-ban kaptam orvosi diplomát a Semmelweis Egyetemen, majd a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezdtem el dolgozni, érdeklődésem hamar a gyermekonkológia- és hematológia felé terelt és a kötelék azóta is tart. Munkám kezdetén Schuler Professzor Úr útmutatásai meghatározóak voltak a Gyermekklinikán eltöltött évek során.
2008-ban gyermekgyógyász szakvizsgát, 2017-ben gyermekonkológia-hematológia szakvizsgát tettem.
2017-ben dr Kriván Gergely Főorvos Úr hívására érkeztem az akkori László Kórház Gyermekhematológiai és Őssejttranszplantációs Osztályra és azóta is itt dolgozom.
A csontvelői őssejttranszplantáció sokáig egy rettegett fogalom volt, hiszen azok a betegek kerültek transzplantációra akiknél a betegség nem jól reagált az első vonalbeli kezelésre. Ma már a transzplantáció egészen mást jelent, köszönhetően az új, korszerű gyógyszereknek, innovativ technológiáknak a betegek 80-90 %-t tudjuk meggyógyítani. Fantasztikus látni, hogyan forradalmasítja a hematonkológiát az a fejlődés ami az orvostudományban az elmúlt években végbement. A betegségek genetikai hátterének megismerése lehetővé teszi hogy a betegeket rizikócsoportba soroljuk és ez alapján kapjanak különböző intenzitású kezelést. Az adott betegség genetikai hátterének megismerése ugyanakkor lehetővé teszi a követést is és ezáltal a betegség újbóli megjelenését nagyon korán lehet diagnosztizálni. A betegségek genetikai ismerete révén számos olyan új gyógyszer került kifejlesztésre ami célzottan támadja a beteg sejtet, ez pedig óriási
előrelépés a hagyományos kemoterápiával szemben, hiszen ott minden sejt károsodik, ami sok
mellékhatással jár.
A transzplantáció természetesen így is nagy kihívás nemcsak a beteg, hanem az egész család számára. A mindennapi munkám során ezért törekszem arra, hogy a legnehezebb pillanatokban is mosolyt tudjak csalni a gyermekek arcára, és az aggódó szülőt megnyugtatni a kritikus pillanatokban. A legnagyobb öröm pedig az ha ugyanezen betegek néhány hónap múlva már otthonról érkeznek az
ambulanciára.
